Forrás: Mai Nap, 1990.03.29, Budapest
Véletlenek metszéspontjában áll Zicherman Sándor ungvári születésű festőművész. Először mutatkozik be fővárosunkban önálló kiállítással a kárpátaljai magyar művész a Filmcoop stúdióban.
Zavarban van ő maga is, hogy igazán kárpátaljai-e. Ungváron született, élete egy részét Beregszászban töltötte, édesanyja és testvére ma is ott él, de ő maga nyugtalan vándorként kereste és keresi még mindig életterét. Bejárta a Szovjetunió számos vidékét, a leningrádi főiskola után néhány termékeny évet töltött az Urálban, a Baltikumban, Kalmükföldön, Közép-Azsiában, Szibériában, jelenleg a Volga menti Togliattiban él feleségével és négyéves Zoltán fiával. Most pedig Magyarországon szeretne házat venni és letelepedni. Mielőtt e lépést megtette volna, hátamon a házam módjára százötven festményével betoppant Budapestre, és összetalálkozott a szerencsével. Egy ausztrál és egy magyar üzletember által alapított műkereskedelmi kft. úgy határozott, menedzseli a művészt.
Ők rendezték kiállítását is, mely több meglepetéssel szolgál. Zicherman Sándor mindennap záróráig várja a látogatókat, friss benyomásaikat akarja fülön csípni; számozott katalógust árusít, és az április 5-i zárónapon sorsolást rendez. A szerencsés nyertes egy képet kap tőle ajándékba.
Feltűnési viszketégségem van, és szeretem a mókát – mondja, és nevet egy jóízűt. – A sorsolás játék, de ez a budapesti bemutatkozás maga a boldogság.
Jelentek már meg itt képeim korábban is, de önállóan, csak én, egyedül még soha nem köszönthettem ezt a várost. Szomjazom ezt az országot, ezt a sikert. Magyar vagyok, és számomra nem mellékes, értenek-e itt. Bár számos kiállításom volt a Szovjetunióban és külföldön, munkáim húsz országban, rangos gyűjteményekben szerepelnek, többek között az Ermitázsban és a híres lengyel éremművészeti múzeumban, de ez a siker mégis mindennél melegebb. Nagyon meglepett, hogy ily sokan eljöttek már a megnyitóra is. Azt gondoltam, négyen-öten összebújunk, és helyette alig lehet lépni.
Zicherman Sándor boldog, képeiről erő és bizakodás sugárzik, lüktet az élet a fények és színek sokaságával, drámák feszülnek expresszionista ecsetje nyomán, nála a szép is veszélyes, mert csak pillanat dolga, és átfordul a mélybe. Zabolátlanságát csak a gondolat fékezi meg, de nem a megalkuvás. Három éve visszautasította a Szovjetunió Erdemes művésze kitüntetést a hivatalos körök nem kis megrökönyödésére…
Bús Ella