Visszaemlékezések

(Első könyv, Budapest, 2011) Nem szeretném untatni az olvasót jelentéktelen részletekkel, életrajzom tényeinek és eseményeinek felsorolásával, amelyek még megmaradtak a mára már lyukas memóriámban. Gondolom ezek csak számomra képeznek értéket. Segítettek

Esténként Nagyapánál gyűltünk össze, a konyhában. Mindig valami érdekeset meséltek a jelenlévők. Népdalokat énekeltek. Meséket hallgattunk. Mi a ház végében laktunk, a konyha és még egy szoba volt a miénk.

Anyám idősebb nővére, Gizi-nénném, a város másik felén lakott. Négy gyermeke volt: Gizi, Magda, István és Margó. Az idősebbek számomra már felnőttek voltak, de Margó velem egy korú volt. Gizi

Sándor nagypapám (édesanyám apja) nagy hatással volt rám. Hatalmas, erős, stramm férfi szilárd akarattal, aki mindent meg tudott csinálni a ház körül. Ezermester volt. Ács, földműves gazda, borász, virágkertész. Ha

Saját érdeklődési körömben éltem, saját problémáimmal. Barátkoztam a nálam idősebb fiúkkal és lányokkal. Szerettem megfigyelni a természetet. A virágokat. Madarakat. Lepkéket, mindenféle bogarakat. Korán reggel, amint pirkadt, a tehenész legény

Ütött a várva várt óra és szeptemberben első osztályba mentem. A tanárnénink nagyon szimpatikus és jóságos volt. Peták Anna-néninek hívták. Jó kedélyű, mosolygós, szép asszony, nagyon kellemes hanggal. Én a

Apámat és testvéreit behívták a háborúba. Fegyvertelen szolgáltra. Munkaszolgálatos alakulatokba. Saját ruhájukban. Apámat, mint fehér karszalagost (felvette a protestáns hitet amikor feleségül vette a vallása szerint protestáns anyámat) – repülőtereket