Kárpátalja üzenete – Zicherman Sándor kiállítása

Link az eredeti cikkre.

Balassagyarmaton, a Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeumában Zicherman Sándor olajfestményei, grafikái és érmei tekinthetők meg 2018. április 3-ig.

A kiállítás megnyitóján, 2018. február 21-én,  Lengyel Ágnes, az MNM Palóc Múzeumának igazgatója köszöntötte a művészt, a közreműködőket és az érdeklődőket.

Csábi István Madách-díjas előadóművész Zicherman Sándor kedvenc költeményét (Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én) adta elő.

Lovas Ilona, a Panoráma Világklub Nógrád Megyei Társklub elnöke nyitotta meg a kiállítást és ajánlotta a műveket a közönség figyelmébe.

“Zicherman Sándorral néhány évvel ezelőtt Beregszászon ismerkedtem meg. Egy konferenciát szerveztünk a kis zsinagógában, azon vett részt ő is. Félrehúzódva ült és figyelt. A magam kotnyeles módján megszólítottam, és persze beszélgetni kezdtünk. Meglehetősen szkeptikusan szólt konferenciánk lehetséges eredményéről. (Zárójelben, az eredmény természetesen nem maradt el.) Aztán folytattuk a beszélgetést a Konzulátuson, majd a következő években kiállításokat szerveztem több kárpátaljai városban a művei bemutatására. Ezek újabb alkalmat adtak a találkozásra. Órákat beszélgettünk, helyesebben mondva ő beszélt, én általában hallgattam. Mert ahogy ő mindig mondja: ha nem fest, akkor egyszerűen nem tudja befogni a száját, ül és mesél.

Egy gazdag, rendkívül tevékeny életutat ismertem meg az évek alatt. Nem hiszem, hogy bármikor is unatkozott volna, de azt sem, hogy fölösleges dolgokra pazarolta volna az idejét. Célja volt mindig, a siker érdekében keményen és sokat dolgozott.

Ifjú korában eredményes sportoló volt. Egy sérülés miatt azonban kénytelen volt lemondani a birkózásról.

22 évesen vett részt először kiállításon. 23 évesen Lembergbe került, ahol az Iparművészeti Főiskola monumentális festészeti szakán tanult. Egy évvel később átiratkozott a szentpétervári “Muchina” Iparművészeti Főiskola monumentális festészeti szakára.

1964-ben a főiskola elvégzése után az Urálba, Perm városába utazott, a Képzőművészeti Alap megbízásából állami megrendeléseken dolgozott, mint monumentalista szakember. Több freskót, mozaikot, sgrafittót és kerámia domborművet, valamint nagyméretű gobelint készített megrendelésre. Több, építészettel kapcsolatos munkán kívül sokat dolgozott a televíziónak és a színháznak is. 1975-ben lett a Szovjet Képzőművészek Szövetségében rendes tag.

Több, szovjetunióbeli nagyvárosban dolgozott, 1972-ben Togliatti város vezetősége meghívta, hogy szervezze meg az akkor már 750 000 lakosú nagyváros kulturális életét. Ottléte alatt megalakította a Képzőművészeti Alapot, majd a Képzőművészek Szövetségét. Kezdeményezésére a város 12 nagyméretű műtermet építtetett, valamint az ő közreműködésével alakult meg a város művészeti múzeuma és egy nyolcosztályos (ezzel akkor egyedülálló) művészeti szakközépiskola is. A diákok ebben az iskolában rajzot, festészetet, szobrászatot, grafikát, dekoratív kompozíciót, kompozíciót, kerámiát, éremművészetet, gobelinszövést, fafaragást, és művész-fotót, színjátszást, táncot, zenét tanultak. Közben további monumentális munkákat készített Moszkvában, Elistában, Togliattiban, Izsevszkben. 1987-ben megszervezte az I. Orosz Kőfaragó Szobrász Szimpóziumot Togliattiban, tíz szobrász részvételével (Moszkvából, Leningrádból), melynek eredményeképpen a város kapott ajándékba tíz nagy méretű gránitszobrot. Élete fő művének tekinti a Togliattiban elvégzett munkát.

Rendkívül sokoldalú művész: festmények, grafikák, érmek, szobrok, gobelinek és kerámiák dicsérik művészetét. Mozaikjai, sgraffitói és köztéri emlékművei ma is több orosz városban megtalálhatók.

1989-ben családjával visszatelepült Magyarországra, azóta Budapesten él és alkot. Több mint hatvan önálló és kollektív kiállításon szerepelt Budapesten, vidéken, valamint több európai országban, mint például Németországban, Franciaországban, Dániában, Belgiumban, Oroszországban, Ausztriában, Portugáliában, Romániában, az Amerikai Egyesült Államokban, Ukrajnában. Felsorolni hosszú lenne a közgyűjteményeket, ahol fellelhetők a művei. Csak néhány hely: szentpétervári Ermitázs, szamarai Képzőművészeti Múzeum, szamarai Színházi Múzeum, Togliatti Városi Képzőművészeti Múzeum, Kárpátaljai Boksai József Képzőművészeti Múzeum, lembergi Vallástörténeti Múzeum, wroclawi Éremművészeti Múzeum, budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum, budapesti Hadtörténeti Múzeum.

Művei megtalálhatók számos európai ország, valamint Kanada, Japán, Dél-Afrika és az Amerikai Egyesült Államok több magángyűjteményében is. Számos kitüntetésben részesült.

Sokfelé járt, dolgozott, alkotott Sándor, sokféle embert ismert meg, sokszor kellett új helyzetben feltalálni magát, és helytállni. Nyilván voltak a pályáján buktatók. Magyarként neki mindent nagyon jól kellett csinálni ahhoz, hogy sikeres legyen. Ezzel a nagy akarattal megszerzett tudása magabiztossá tette. Így válhatott elismert művésszé a kis város, Beregszász szülötte.

Nagyon örülök, hogy most Balassagyarmaton is bemutathatja műveit. A balassagyarmatiak láthatják a kárpátaljai tájat, a volt Szovjetunió és a most is hatalmas Oroszország néhány szemet gyönyörködtető helyét. A szemlélő annak a gazdag életútnak az illusztrációját láthatja, amit kicsit talán sikerült az előzőekben bemutatnom.

Erőt, egészséget kívánok Zicherman Sándornak további munkájához!”

A balassagyarmatiak már találkoztak a művésszel a Kertész István Alapítvány jubileumi rendezvényén, a Palócföldi Zsidó-Keresztény Szabadegyetem legutóbbi szemináriumán, ahol Zicherman Sándorral Majdán Béla művelődéstörténész beszélgetett. Ott született meg a kiállítás gondolata.

Majdán Béla felidézte a művésszel folytatott beszélgetést. Életútjának újabb, érdekes epizódjait osztotta meg a hallgatósággal Zicherman Sándor.

A rendezvényt támogatta Balassagyarmat Város Önkormányzata és a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány.

Nagy Angela, 2018. március